Németország, SzG3: 2012

2012. november 5., hétfő

Schloß Neuschwanstein, SzG3

Az utóbbi idők egyik legkellemetlenebb emlékének ezt a helyet tartom. Mivel itt voltam, ezért felteszem ide, de a kastélyt nem láttuk. Ennek több oka is volt. Miután Németország ezen részén még nem voltam, bizonyos dolgokat valóban elmértem. Ide Münchenből érkeztünk és még erre a napra beterveztem a Mainau-i virágsziget meglátogatását is. Arra azonban nem számítottam, hogy ezen a tájon csak igen lassan lehet közlekedni, mivel nincsenek autópályák ezen a részen. Ezzel önmagában nem is lett volna nagy baj, viszont a főutak nagyon kacskaringósak, falu falu hátán, tehát igen alacsony átlagsebességgel lehetett közlekedni (ehhez hozzájött az is, hogy Münchenben még meg kellett várni az egyébként igen kitűnő reggelit és csak ez után tudtunk elindulni, tehát csak reggel 8 után. Ez a viszonylag kései indulás a reggelis szállodákból már máskor is okozott problémát, mert nekünk egyébként egy korai felkelés nem szokott problémát okozni). A kis átlagsebesség miatt eleve későn értünk ide, a képekből pedig látszik, hogy az idő is elég rossz volt (sűrű szemerkélés). Letettük a kocsit a parkolóban (5 Euro), majd megnéztük a pénztárt: feketéllett a tömegtől! Ráadásul a parkolóból még elég messze van a kastély (saccolásom szerint 3/4 óra gyalog felfelé, kb 200-250 m szintkülönbség, vagy busszal ill. lovaskocsival, újabb kiadás). A legnagyobb probléma persze a jegyvásárlás volt, mivel még azt sem tudtuk megkérdezni a pénztárnál, hogy mire lehet számítani, mikorra lehet egyáltalán jegyet venni? Némi csendes dühöngés és csalódottság után beültünk a kocsiba és elmentünk Mainauba és ott megnéztük a virágszigetet (aki figyelte eddigi beszámolóinkat, azt tudja, hogy nagyon szeretjük a természetet, vagy az ehhez közeli botanikus kerteket, arborétumokat. Münchenben is elsőnek a botanikus kertet néztük meg, nem tudom, hogy hányan tették volna ugyanezt). Ott viszont jó időnk volt és nagyon élveztük a sétát a szigeten.
Visszatérve ide: az egyértelmű, hogy ez a kastély eléggé kiesik a fő közlekedési utakból, így erre a napra nem lett volna szabad más programot betervezni (a szigetet is éppen hogy meg tudtuk nézni délután), két nagyszabású program itt nem fér bele az időbe. Lehet, hogy meg kellett volna nézni, lehet-e interneten jegyet venni és akkor nem kell sorba állni? Az idő sem volt valami jó, a képeken mindig ragyogó napsütésben lehet látni a kastélyt, pedig ennél látványosabb és többet fényképezett, ábrázolt kastély talán nincs is. Csak elég a puzzlék királyaként emlegetett változatokra gondolni (nekem is ez volt az első komolyabb puzzlém), vagy Disneylandban található Csipkerózsika kastély, amit Walt Disney ez alapján tervezett meg. Az a legbosszantóbb ebben, hogy tényleg nem tudom, valaha errefelé tudok-e még jönni (ahhoz viszont nagyon messze van, hogy csak úgy kiugorjon ide az ember). Na, erről ennyit, itt voltam, de nem láttam!

Vissza a főoldalra (katalógus)

Schloß Neuschwanstein

Vissza a főoldalra (katalógus)

Pirna, SzG3

Ha Drezda és a cseh határ között vagyunk, akkor érdemes beugorni Pirnába. Nagyon kellemes város, viszonylag szép (bár kicsi) belvárossal. Jó üzletek vannak a sétáló utcákban. Az Elba parton jókat lehet sétálni. A város egy kicsit álmos hatású, nem bulihely. Szász Svájc német kapujának lehet tekinteni.

Vissza a főoldalra (katalógus)

az Elba Pirnánál

Pirna

Vissza a főoldalra (katalógus)

2012. október 9., kedd

München, Új városháza (Neues Rathaus), SzG3

Münchenben az egyik legimpozánsabb épület az Új városháza. Hatalmas tömbjét könnyű a belvárosban úgy gyalog, mint metróval megtalálni.
A fényképekről csak annyit, hogy amikor bementünk a városba, este 7 körül volt az idő, a városházához este 3/4 8-kor értünk s ilyen szép időnk volt.
A müncheni új városháza az egykori piactér, a Marienplatz egész északi oldalát elfoglalja. A neogótikus épületet-tömböt Georg Hauberrisser építette 1867 és 1908 között. A főhomlokzaton bajor királyok, választófejedelmek és Münchent szimbolizáló szobrok, allegorikus figurák állnak. A tér felőli homlokzat körülbelül 100 méter hosszú, a torony pedig 85 méter magas. A torony rejti Európa egyik legnagyobb harangjátékát (Glockenspiel). A több mint negyven harang 4 különböző dallamot játszik három kettedes oktávban. A harangjáték része az erkélyen megjelenő több mint 30 figura, amelyek két jelenetet elevenítenek fel. Az alsó sorban az ún. Schäfflertanz (kádártánc), a felsőben V. Vilmos bajor herceg Lotharingiai Renátával kötött házassága alkalmából rendezett lovagi tornára emlékeztet.

Vissza a főoldalra (katalógus)

Új városháza (Neues Rathaus)

Vissza a főoldalra (katalógus)

München - Schloß Nymphenburg, SzG3

Münchenben a botanikus kert után megnézzük a Nymphenburg kastély parkját. Hatalmas területen fekszik, van egy francia kert típusú része (ez a kastély körül van) és egy angol típusú park része (ez a távolabbi rész). Itt több tó és kisebb kastély is található. Mi a kastélykertben sétáltunk egy jó nagyot (nagyon sokan álltak sorba a kastélyba való bejutáshoz - már nem volt időnk ezt megvárni, valamint kastélyt már láttunk elég sokat).
Maga a kastély barokk stílusban készült. A Wittelsbachok nyári rezidenciájaként először a középső traktus építésére került sor. A munkát Agostino Barelli kezdte el 1664-ben olasz vidéki palazziók stílusában, majd Enrico Zuccalli folytatta 1673-tól és két évvel később be is fejezte. Antoni Viscardi 1702 és 1704 között négy lakótömböt és az ezeket a főépülettel összekötő szárnyakat építette. 1719-ben a déli részen kiegészült egy udvari istállóval (Marstall), majd 1723-ban északon egy melegházzal (Orangerie). Az épület északkeleti végén kapott helyet a nymphenburgi porcelánüzem 1747-ben. III. Miksa József újabb átépítést hajtott végre a kastélyon belül, az ő nevéhez fűződik a kőterem kialakítása. Végül I. Lajos megbízásából jött létre a Szépségek csarnoka 1827 és 1850 között.

Vissza a főoldalra (katalógus)

München - Schloß Nymphenburg

Vissza a főoldalra (katalógus)

2012. október 8., hétfő

Szász Svájc Nemzeti Park, SzG3

Először még NDK-s időszakban voltam itt, utoljára pedig 2009-ben. Mit ne mondjak, küllemében, karbantartottságában sokat segített, hogy most már az egyesített Németország része (bár nem volt olyan lepukkadt, mint egyes más részek, lehet hogy az igénytelenség szó jobban visszaadja az akkori állapotokat).
Nevére nem találtam magyarázatot, mivel Svájcra semmiféleképpen nem hasonlít. A szintkülönbség max. 200-300 m (egy sziklacsoportra számítva), inkább dombos, de ha több sziklacsoporthoz felmegyünk, akkor bizony tekintélyes méter mennyiség összegyűlik. A szász viszont stimmel, mivel Szászország déli részén terül el mintegy 300 km2 területen. Szűk, kanyargó folyóvölgyek, táblás hegyek, meredek sziklafalak, sziklavárosok alkotják. Ahol nincs szikla, ott gyönyörű erdők találhatóak. Az Elba mentén található Pirna városát, Szász Svájc kapujának is nevezik.
Pirnától a cseh határ felé haladva a kanyargó Elba mentén található egész Szász-Svájc leggyönyörűbb vidéke, a híres Basteigebiet (Bástya-körzet). Kurort Rathennél kell átkelnünk az Elba jobb partjára, hogy közelről megcsodálhassuk a táblás hegyeket és sziklaalakzatokat, amelyek mintegy 200 méterrel magasodnak a kanyargó folyó fölé. Már a túlpartról magával ragadó a meredek sziklafal látványa, a Basteire felvezető erdei út pedig kitűnő túrázási lehetőséget nyújt a tiszta levegő és gyönyörű táj kedvelőinek. Maga a Bástya egy keskeny sziklatető, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a folyóra és a környező hegyekre (Bastei).
A környék legimpozánsabb, emberi kéz alkotta műemléke a Basteibrücke, egy fantasztikus kőhíd, amely hetvenhat méter hosszan nyúlik el a Mardeltelle völgy fölött. Ehhez az egészen különleges építményhez mintegy 2000 tonna követ használtak fel 1851-es felépítésekor, előtte fahíd állt a helyén, amit a harmincéves háborúban leromboltak. A híd a Bástyát Neurathen sziklavárával kötötte össze, amelynek maradványait bejárni szintén fantasztikus élményt nyújt. A vár és maga az egész környék fontos menedékül szolgált a harmincéves háborúban, melyeknek emlékét őrzik a Svéd-lyukak (Swedenlöcher) elnevezés, ami rejtekhelyként szolgált sziklahasadékokat jelöl. A környéken található még egy szép tengerszem, az Amselsee (Rigó-tó), melyen romantikus csónakozásra is lehetőségünk nyílik és gyönyörködhetünk a közeli kis vízesésben.
Az egész terület egy kiránduló paradicsom, nordic walking, sziklamászás, vagy csak egyszerű túrázás. Szó szerint heteket el lehet tölteni itt. Az egyik legnépszerűbb kiránduló hely a Bastei mellett a Kirnitzschtal, amely Bad Schandau felől közelíthető meg a legjobban, kb 20 km hosszú völgy, villamos is közlekedik benne. Több helyen van kiépített parkoló, innen közelíthetőek meg a sziklavárosok. Pld. a Kuhstall. Az utak kitűnőek, jól kiépítettek, a jelzések kifogástalanok (bár a szintidőket szerintem egy kicsit túlméretezték). Hogy egyes sziklacsoportok milyen jó stratégiai helyen találhatóak, arra jó példa Köngstein vára is, amely az Elba partján található sziklaszirt tetejére épült.
Szóval aki nem szeret túl sokat hegyet mászni, viszont szereti a természetet, annak itt a helye (meg a Cseh Svájcban, ami szomszédos).

Vissza a főoldalra (katalógus)

Szász Svájc Nemzeti Park - az Elba

Szász Svájc Nemzeti Park - Bastei sziklái

Szász Svájc Nemzeti Park - a Svédlyuk szurdok

Szász Svájc Nemzeti Park - a Kirnitzschtalbahn

Szász Svájc Nemzeti Park - Königstein

Szász Svájc Nemzeti Park - Pirna

Szász Svájc Nemzeti Park - Kuhstall

Vissza a főoldalra (katalógus)

2012. október 5., péntek

München, SzG3

2010-ben, Svájc felé menet, óhatatlanul felmerült annak a lehetősége, hogy ellátogassunk Münchenbe. Miután Én még sohasem voltam itt, így nagy várakozással voltam a város iránt, ami némi bizonytalansággal keverve elég jól sikerült. Szerintünk a belvárosban nagyon sokan voltak a fekete ruhások, a németeket alig lehetett megtalálni (Ők főleg a belvároson kívül voltak fellelhetőek). Maga a belváros is nagyon szemetes volt, különösen a Karlstor környéke.

De most vissza a városhoz!

München Bajorország fővárosa, egyben Németország harmadik legnépesebb városa (Berlin és Hamburg után). A város folyója az Isar, amely délnyugatról északkeletre folyik át a városon. A belvárost nem vágja ketté, a város nagy része a folyó nyugati partján található.

Mi a Karlstor felől léptünk be a belvárosba (meglehetősen sok szeméten átvergődve).

Vissza a főoldalra (katalógus)

Karlstor

Karlstor, Herbert Jensen emlékmű

(Ő javasolta, hogy Münchenben legyen sétáló utca)

A Neuhauser Straß-n haladunk a Marienplatz felé. Az utca teljes szélességében sétáló utca. Vendéglők teraszai mindenhol (fekete ruhásokkal tele), balra elhaladunk a Hirmer üzletház mellett.

a belvárosban

a Hirmer ház

a Hirmer ház mellett

egy tetődísz

a belvárosban - St. Michael Kirche

a belvárosban

Némi séta után (több utcazenész mellett elhaladva) elérjük a Marienplatz-ot. Ha a Hirmer ház mellett balra fordulunk, akkor eljuthatunk München híres templomához, a Frauenkirche-hez (Miasszonyunk temploma).
A Hirmer Európa legnagyobb férfi divatáruháza.

a Frauenkirche (balra a Hirmer ház)

utcazenészek a belvárosban

A város központjának a Marienplatz-ot tekinthetjük, kb. félúton a Karlstor és az Isartor, a két városkapu között (a Frauenkirche felől is eljuthatunk ide). Két nevezetessége a Régi Városháza (Altes Rathaus) és az Új Városháza (Neues Rathaus).

A régi városháza tényleg régi, de ne ez volt az első. Az előző villám okozta tűz miatt leégett, ezt 1471 és 1481 között építették meg gótikus stílusban. Miután elkészült az Új Városháza (Neues Rathaus), már csak reprezentációs célokra szolgált.

a Régi Városháza a Marienplatz-on

a Régi Városháza órája

Az Új Városházát 1867 és 1908 között építették neogótikus stílusban. A homlokzata közel 100 m hosszú, a tornya 85 m magas. A toronyban található Európa egyik legnagyobb harangjátéka. A tér felé néző erkélyen egymás felett két jelenet jelenik meg, az alsó: az ú.n. kádártánc (Schäfflertanz), a felső sorban pedig V. Vilmos bajor herceg Lotharingiai Renátával kötött házassága alkalmából rendezett lovagi torna. Az említett harangjáték többek között ezek aláfestésére is szolgál. Az épület udvarainak zöme átjárható, érdemes az épületet belülről is megtekinteni, főleg a lépcsőházak kialakításai érdekesek

az Új Városháza

az Új Városháza, az egyik belső lépcsőház

Ha otthagyjuk a Marienplatz-ot és tovább bóklászunk a belvárosban, akkor sokkal németesebb helyeket is találhatunk (ezek a részek jobban is tetszettek!). Ilyen hely pld. a Platzl (ez egy, a végén térré szélesülő utca, az l betű pedig a végén nem tévedés, nem tévesztendő össze a Platz szóval!). Maga a tér is nagyon szép (igen jó fűszerüzlet található itt, többek között), maga a Platzl utcai része viszont több dologról is híres: többek között itt található a Hofbräuhaus (ez maga a SÖRHÁZ, nagybetűkkel), valamint a híres Hard Rock Cafe (ez egyébként egy hálózat, ennek része az itteni kávéház).

a Platzl

fűszerüzlet a Platzl-n

a Hofbräuhaus

a Hofbräuhaus a Hard Rock Kafe-vel

A Hofbräuhaus-sal kapcsolatban egy érdekesség: noha jelenleg Münchent a söripar egyik központjának tartjuk Németországban, ez nem volt így mindig. Az 1500-as évek végén a bajor herceg elhatározta, hogy Münchenben is elindítják a sörgyártást (addig nem volt), mert sokallották a behozott sör árát (meg szezonális termék volt, tavasztól őszig jutottak hozzá). Ennek egyik eredmény lett a Hofbräuhaus is. Ráadásul barna sört kezdtek előbb itt gyártani, majd jött később a búzasör.

További szép utcarészletek a belvárosból:

a belvárosban

Ha tovább sétálgatunk a belvárosban, újabb terekre bukkanhatunk. Most egy olyan térre látogatunk el, amelyik stílusában erősen eltér az eddig látottaktól: ez a Marstallplatz. A tér majdnem körös-körül modern épületekkel határolt, de egyik sem zavaró, összességében kellemes hatást kelt. 2010-ben (nem tudom, hogy most ott van-e) egy igen érdekes, tüskés épületet is emeltek a téren, ez a Bajor Operaház egy fiókintézete, itt is tartottak előadásokat.

a Marstallplatz

a Bajor Állami Opera fióklétesítménye

Innen az Englischer Garten felé vettük az utunkat. A münchenieknek az a nagy szerencséjük (többek között), hogy igen sok park található a városban. Ezek közül a legnagyobb az Englischer Garten, amelyik szinte a belvárosig benyúlik a városba és több kilométer hosszan terül el az Isar partján. Amíg odaérünk, addig is találkozunk másik parkkal, pld. a Hofgartennel, előtte elmegyünk a Bajor Akadémia nem túl könnyed épülete mellett. A park mellett található a Bajor Állami Kancellária épülete. Itt korábban a Bajor Hadsereg Múzeuma állt, mely a II. világháborúban csaknem teljesen megsemmisült. Hosszas kompromisszumkeresés után a régi múzeum kupoláját helyreállították a központi magrésszel, de mindkét szárny modern stílusban készült el. 1993-ban költözött be véglegesen a Kancellária az épületbe.

a Bajor Akadémia épülete (Bayerische Akademie)

a Hofgarten

a Bayerische Staatskanzlei

Mielőtt kijutunk az Englischer Gartenhez, a müncheniek egy nagyon jó szokását szeretném megemlíteni. Ahol lehet, ott nem dugják a meglévő patakokat a föld alá, ill. ha nincs patak, akkor az Isar folyó megcsapolásával (vagy másképp?) mesterséges patakokat hoznak létre és azt átvezetik a város egyes részein. A folyó víz igen kellemes hatást gyakorol a környezetre (élővé teszi azt). A következő képen látható medence sem álló vizű az épület mellett, hanem folyó vízű.

mesterséges patak Münchenben

ugyancsak mesterséges patak folyik a
Bayerische Staatskanzlei mellett is

Az Englischer Garten (az Angol Kert) a világ egyik legnagyobb parkja, össz területe 3,75 km2. Eredete igen érdekes, az 1700-as évek végén katonai területnek építették ki, ahol nem csak a katonáskodást, hanem a kertészkedést is meg kellett tanulni. A bajor választófejedelem (Carl Theodor) 1798-ban elrendelte, hogy a területet részben meg kell nyitni a polgári lakosság részére is. Tiszteletére a Kertet sokáig Theodore Kertnek nevezték. Miután a Kert egy része már abban az időben is angolpark jellegű volt, később az Angol Kert elnevezés vált használatossá. A Kerten több patak száguld végig (szó szerint, néhol majdnem azt lehet mondani, hogy dühöng). Ezek egy része természetes eredetű, a zöme mesterségesen lett kialakítva gondos tervezéssel. Itt mindenkinek van helye a nudistáktól a sétálókon át a lovasokig. És mindenki megfér békében egymással!

az Eblischer Garten információs táblája

az Englischer Garten

München belvárosán kívül is vannak szép parkos területek és egy jó hírű botanikus kertnek, valamint egy szép kastélynak kastélyparkkal nem tudunk ellenállni. Ráadásul ezek egymás mellett találhatóak München Nymphenburg részén.

- a zöld jel - Botanischer Garten Nymphenburg

- a piros jel - Schloß Nymphenburg

Szerencsére itt nem kellett parkolási díjat fizetni, így a kocsit egész napra kényelmesen le tudtuk parkolni(célszerű a kastély felől nyugatra futó csatorna mellett parkolni, így könnyen vissza lehet találni a kastélyhoz).

A kastély (Schloß Nymphenburg):

Ahhoz képest, hogy milyen hatalmas ez a kastélykomplexum a hozzá csatlakozó parkkal, nem állandó lakhelynek, hanem nyári rezidenciának készült, mégpedig Max Emanuel bajor választófejedelem részére. 1660 környékén kezdték el építeni ezt az építészeti csodát. A mai formája az 1770-as évek végére alakult ki. Már 1792-ben! megnyitották a parkot a nyilvánosság előtt. A kastély körül a park francia stílusban van kialakítva (ez kissé merev felfogás a számunkra), de szerencsére a távolabbi részek inkább a természetes formákat követik. A park összességében pazar kialakítású és gyönyörűen karbantartott. A kastély előtt futó csatornaszerű tó belenyúlik a városba, így olyan a hatása, mintha igazi csatorna lenne (mivel jó messzire elnyúlik, így a vége a kastély felől szinte nem is látszik)

Miután a kastélyon kívül számos kisebb pavilonban is van kiállítás, célszerű kombijegyet venni.

a kastélyhoz vezető csatorna

a csatornák és a tavak tele vannak szelíd madarakkal

a kastély előtti egyik szökőkút

a kastély homlokzata a város felől

a kastély homlokzata a csatorna felől

a kastély a gazdasági épületek egy részével

parkrészlet

A kastélyparkban tett nagy séta után átmentünk a botanikus kertet megnézni (Botanischer Garten München-Nymphenburg).

Kezdetben (az első botanikus kertet a városban alapították 1809-ben) nem itt volt a botanikus kert, azonban a város azt kinőtte, és itt Nymphenburgban létesítették az újat, 1914-ben. 18 hektáron közel 18000 növényfaj látható itt, világhírű az üvegháza is (4500 m2). Sajnos, amiért elsősorban jöttünk, az orchidea részleg, felújítás alatt volt, így csak az üvegház többi részét tudtuk megtekinteni (magam amatőr orchidea gyűjtő vagyok). Az sem volt piskóta, az eddigi legszebb üvegházi bemutatót láttuk, sok tematikus részlegekkel: trópusi esőerdő, sivatag, stb. Az viszont látszott, hogy igen gondosan karbantartják az üvegházat és benne a növényeket, legalább 20 embert láttunk öntözni, takarítani, kertészkedni. De ugyanez vonatkozik a szabadtéri részre is. Ott éppen virágmagokat gyűjtöttek az alpesi részben, gondosan csomagolták, feliratozták. A kertben is számos kertészt láttunk, akik a kert gondozásával foglalkoztak. Ebből is látszik, hogy ha valamit el akarnak érni, abba bizony bele is kell fektetni. Itt tényleg mindent németes alapossággal csináltak, közben meg nem volt zavaró egyáltalán, sőt jól esett látni a szakszerű, gondos hozzáállást. A kert maga is tematikus részekre oszlik, a már említett alpesi részen túl van még tavi részleg, rózsakert, rododendronos terület, arborétumi rész, stb. A rózsakert mellett kávézó is van, e mellett igen érdekes és furcsa designer virágos is megtalálható volt (a sárga korongok a végén).